Életem első élő focimeccse

Múlt csütörtökön tudtuk meg egyik barátnőmmel(aki mellesleg nagy foci rajongó), hogy vasárnap CFR Kolozsvár vs Temesvár focimeccs lesz. Úgy tűnt a jegy sem túl drága (a legolcsóbbik :D ), na meg soha nem is voltunk élő focimeccsen, így eldöntöttük, hogy most elmegyünk. A hétvége gyorsan eltelt, Kinga(a fentebb említett barátnőm) szerint nem, na de a lényeg, hogy vasárnap volt már, visszaértünk Kolozsvárra, ugyanis otthon voltunk Enyeden, én csak akkor kezdtem gondolkodni azon, hogy vajon milyen is lesz? Végül rájöttem, hogy én is várom, mert az biztos olyan izgalmas lesz. Még meg sem kezdődött a meccs és rájöttem, hogy izgalomban biztos lesz részünk, ugyanis a temesvári szurkolók tribünje mellé kaptunk helyet, akik már az első két percben dobigáltak minket, mert a kolozsváriak közül valaki azt hitte szilveszter van, és bedobott a pályára egy szép, színes, szikrákat dobáló raketát(assssszem az volt, vagy hasonló:P). A lényeg, hogy a temesváriak felhúzódtak, és őszintén szólva akkor örvendtem, hogy két kerítés választ el tőlük, ugyanis a kolozsváriak felén levő rendfenntartókra nem bíztam volna rá magam, ahogy elnéztem őket. Még az kellett volna nekem, hogy megbánjam, hogy elmentem. A meccs nagyon érdekesnek bizonyult, habár, ha jól meggondolom többet figyeltem a szurkolókat, mint a meccset. De, hogy ne hazudjak azért a pályára is figyeltem, főleg miután Dubarbiert is beállították játszani :D.

Minden egyes "hibánál", amit a játékosok elkövettek, a szurkolók voltak jobban felháboródva, mint ők maguk. Nem is hiszem, hogy érdekesebb lett volna csak azt nézni , ami a pályán történik, mert a szurkolók kecses, finom, jóhiszemű és főleg gyöngéd viselkedése magától beszélt. Egy időben a hátunk mögött egy női hangot hallok ordibálni kb 5 percen keresztül, aki nagyon hív valakit magához. Tűrtem én amíg tűrhettem, de egy idő után megelégeltem s hátrafordultam, hogy szóljak oda, na akkor kicsit elfogott a nevetés. Tőlünk pár méterre egy körülbelül 16- 17 éves lány ordibált a temesvári szurkolóknak, hogy menjenek csak oda hozzá, mert ő aztán ad nekik. Emelett természetesen elhangzott pár káromkodás is, amit, ha az öt órási hírekben mutatnának, csak a sok "bip" hang hallszana. Lassan a meccs végére jutottunk, pedig úgy tűnt, hogy túl hamar van vége (TV-ben soha nincs türelmem végignézni, biztos azért,mert nem látom a szurkolókat). Azt hittük, hogy nehéz lesz kijutni a stadionról, de legtöbb 15 percbe kerülhetett míg kikecmeregtek az emberek. Nagyon sajnáltam, hogy már vége, pedig nagyon élveztem az egészet(először azt hittem, hogy a bíró lefújta a meccset valamiért). Végül eldöntöttem, hogy még elmegyek meccsekre, amit másoknak nehéz volt elhinni, mert soha nem szerettem a focit.